Már egészen kiskorától sok hasznos dologra tanítják az embert, fontos tudnivalókra a tudományok különböző területeiről: matematikára, fizikára, anyanyelvre és idegen nyelvre, biológiára, stb. De az élet művészetét minden ember önállóan tanulja az élete folyamán és gyakran eléggé sikertelenül. Nem mindenki tudja, hogy milyen törvények és szabályok szerint kell élnie és, hogy pontosabban mit is kellene tennie, hogy sikeres és boldog legyen. Sok ember mindent az életében csak úgy találomra (vaktában) cselekszik: szakmát tanul, karriert épít, kapcsolatokat hoz létre más emberekkel, családot hoz létre. Természetesen valami sikerül de gyakrabban nem sikerül. Mennyi ember van, aki elégedetlen a munkájával, önmagával. Mennyi stressz van amiatt, hogy az emberek nem értik egymást, és a családok összeomlása, és szerencsétlensége miatt.

Ha megkérdezzük az embereket, hogy mi az ami őket boldoggá teszi és ami önbizalmat ad nekik, és, hogy sikeresek-e, az esetek többségében aligha kapjuk meg pontos és értelemszerű választ. Ez egy paradoxon: mindenki jót akar, de el sem tudják képzelni, hogy miből áll ez jó. Sokan nem látják a kilátásaikat az életükben és nincs pontos tervük a továbbiakra. Persze nehéz elképzelni, hogy valami változhat, ha az ember nem tudja, hogy hova törekszik és mit akar elérni az életében. Lehet, hogy ez a cél nélküli élet teszi olyan szerencsétlenné az embert?

Az emberek jobb életről álmodnak, jobb kilátást adó hitelekről és állami szociális segélyekről. De, ha az ember nem talál magára, ha nem ismeri a rendeltetését, ha nem látja a célját, ha semmi sem motiválja őt, akkor mi az, ami változhat az életében? Ki az, vagy mi az, aki, vagy ami energikussá, örömtelivé teszi az embert, reményt ad neki a jobb életre és önbizalmat ad neki. A nagy fizetés, az alacsony adó, a sok anyagi érték, a Totó-Lottó nagy nyereménye nem képesek ilyen irányba megváltoztatni az embert. Sajnos sok ember, még ha el is éri az anyagi jólétet, nem érzi magát sem boldognak, sem sikeresnek. Ez érthető: képes lehet-e az ember a boldogságra, ha vannak ugyan különböző javai, de nincs része szeretetben és lelki nyugalomban? És ha van jól fizető munkája, de utálja azt, és minden nap óriási stresszt él meg, miközben rombolja az egészségét?

Persze az embernek lehet szeretett családja, de ha kevés a pénze, akkor a problémai csak súlyosbodnak, mivel az egész család szenved a létbizonytalanságtól. Ahhoz, hogy az élete sikeres, virágzó legyen, hogy boldogság legyen az életében, szüksége van igazi tudásra.

Az igazi siker az az élet minden szférájában elért siker, nem pedig csak egy valamilyen szférában: pénz, család, jó munka. Hogyan tegyünk szert erre a sikerre? Ehhez az szükséges, hogy az ember olyan életet hozzon létre a maga számára, amelyben teljesen megvalósítja magát, de képes fejlődni is, és bátran teljesítheti a rendeltetését. Tehát ahhoz, hogy siker és boldogság legyen az életében, az embernek önmagára kell találnia, és ahhoz, hogy megfeleljen a rendeltetésének, produktívnak kell lennie.

Minden embernek születéstől fogva valamilyen tehetsége, képessége, valamilyen értékes adománya van. Minden emberben határtalan potenciál van ahhoz, hogy egészen határozott dolgokat hajtson végre ezen a világon, vagyis, hogy teljesítse a rendeltetését, elérjen valamit, és ne csak üljön és várjon, hogy az élet mikor ajándékozza meg őt. Ez két teljesen különböző világnézet, amelyet a gondolkodásmód különböztet meg. Amilyen a gondolkodásunk, olyan az életünk.

Az ember legnagyabb problémája, hogy nem ismeri a rendeltetését, nem megfelelő az önértékelése, zavart az öntudata, hiányoznak a tettek, és az arra való törekvés, hogy javítson valamit, hogy jobb legyen.

Mivel az ember nem ismeri a rendeltetését, zavarosan látja az élet perspektíváját és az életcéljait. Az ember zavart öntudata miatt nem érti, hogy mi történik vele, hajlamos a bajaiért az egész világot vádolni, nincs elég türelme, nincs nyugalom a lelkében. Szenved az elvárásai, irigysége, kapzsisága, sérelmei miatt, vagyis állandóan stresszben van. Állandóan hasonlítja magát valakihez, osztályozgat, ahelyett, hogy értékelné önmagát. A hasonlítgatás miatt jön a csüggedés és a depresszió.

Ahhoz, hogy teljes értékű, sikeres, boldog életet éljük, meg kell tanulnunk értékelni az egyediségünket. És ha nem tudjuk, hogy miben jut kifejezésre, keressük meg, és ha megtaláltuk, bátran fejlesszük azt.

Sajnos, az ember útjában gyakran merül fel egy komoly akadály – a tétlenség. Ezt azért történik, mert az ember nem tudja mi a rendeltetése, mi a földi missziója. Aki tudja, azt megtölti a belső energia, kezdeményező, és bátor. Hiszen nincs annál nagyobb tettre késztetés, mint annak a megértése, hogy a helyeden vagy, hogy olyan ügyet szolgálsz, amelyben sokszínűen megnyilvánulnak adottságaid és tehetséged.

Mindenkinek meg van az ereje arra, hogy szert tegyen arra a bölcsességre, ami önmaga megértéséhez kell. Minden ember képes megismerni a rendeltetését és transzformálni azt a cselekedeteibe. Minden normális ember képes meghatározni a feladatait egy meghatározott időszakra. Az ilyen feladatoknak köszönhetően az ember számára értelmet nyer, hogy aktívan élje az életét. Ha az ember nem képes a konkrét mindennapi feladatait meghatározni, az azt jelenti, hogy számára még nem egészen világos a rendeltetése és az ő elméje valahol a fellegekben jár.

Ahhoz, hogy teljesítse a rendeltetését, egyáltalán nincs szükség valamilyen hőstettre minden nap, hanem, hogy egyszerű és elérhető cselekedeteket tűzzön ki, és még ma lásson, hozza a terveinek teljesítéséhez. Nem kell megvárni, amíg kedvező feltételek, tartalékok jönnek létre, inkább az kell, hogy most lásson hozzá, azonnal.

A tudás, az energia, a bölcsesség abban a pillanatban megindul az ember felé, amikor az megteszi az első lépéseit. Ha az ember üldögél és arra vár, hogy minden, ami a számára szükséges, meglegyen, és csak akkor kezd cselekedni, akkor soha sem lesz sem ereje, sem tudása, sem bölcsessége. Természetesen félelmetes dolog nekiállni az első lépéseknek. De csak a cselekvés szabadítja meg az embert a félelemtől és vezeti el a szükséges tapasztalathoz, tudáshoz és eredményekhez. Ha az ember csak ül és töpreng, nem lesz meg az eredmény. Nem kell félni a hibáktól, hiszen mindig van lehetőség a cselekedetek kielemzésére, korrigálására, és a rákövetkező lépések elemezésére és korrigálására. És ez az igazi gondolkodás.

Semmilyen kétely és nyugtalanság nem képes megállítani azt az embert, aki cselekszik. Bármilyen félelem, bizonytalanság, a siker hiánya és a pénzügyileg rossz helyzet legyőzhető a rendeltetésünk megvalósítására irányuló cselekvéssel. Minden sikerül annak az embernek, aki cselekszik.