A BŐR
(Metafizikai jelentése és problémái)

A bőr – a test külső takarója, külső határa, erősítése, individualításának a védelme, a környezetével való állandó kontaktus elősegítése, a testi érintkezés vezetője, érzékszerv. Mivel a bőr megvalósítja a légzés funkciót is, ez a test légzési lehetőségeinek egyike.

A bőr metafizikai szinten azt jelenti, hogy az ember mennyire képes megfelelően értékelni önmagát a világgal szemben. Mivel a bőr egy testburok, és azt tükrözi, hogy az ember valójában mit gondol önmagáról. A bőr ugyanakkor egy szigetelő réteg, és a lélek számára börtönné válhat, ilyenkor az ember még a „bőréből is ki bújna”, vagyis túlzott, szükségtelen erőfeszítéseket tesz, csakhogy mindenkinek a kedvében járjon, de valójában ez lehetetlen, mivel nem felelhet meg mindenkinek.

A bőr segíti az emberi közelséget, a melegséget, az érintkezést. A bőr rendeltetése – érintkezés és érzékelés. A bőr belső világunk tükre, vagyis valójában a lélek világának tükre (a bőr színe és állapota közvetlenül a pszichikai folyamatokra és válaszreakcióra utálnak: érzékenység, irritáció, gyulladás, szárazság vagy finom, és „vastagbőrű” stb.). Analógia törvénye szerint a reflex zónák a belső szervek állapotának vetületi felszíne.

A bőr minden problémája azt az üzenetet közvetíti felénk, hogy az ember háborút visel önmagával, a lelke mélyén szégyelli magát és túlzottan nagy jelentőséget, tulajdonít annak, hogy ki mit gondol róla. Éppen emiatt az ember nem engedi meg magának, hogy önmaga legyen, és belül elutasítja önmagát. A dolgok ilyen állásánál az ember nagyon érzékennyé válik azzal szemben, ami körülötte történik. Az ö határai (a bőre) gyengülnek, sérülékennyé válnak, a belső teljessége könnyen sérül, még a gyenge külső hatásokra is. A bőr komoly betegsége az emberektől távolmaradás módja. A bőrproblémával küzdő ember annyira szégyellheti magát, hogy elutasítja a kapcsolatot a többi emberrel és a betegsége igazolni, fogja a viselkedését. Az az ember, aki igazán szeretné, hogy a bőrproblémái megszűnjenek, valójában teljesen meg akar változni, ámbár gyakran van az, hogy nem tudja hogyan, éppen ezért a bőrproblémái még hosszú ideig maradnak.

Tünetek. A bőrgyulladás egy felszínre hozott materializált konfliktus, háború, agresszió, harag, düh. A pirosság azt jelenti, hogy az ember szó szerint szinte „ég és forr a dühtől”. Ilyen „égésnél” valóban valami elhamvad nála és a lánggal, együtt elmúlik valami, de nagy mennyiségű tűzveszélyes és robbanóanyag gyakran eredményezi a robbanást. A különböző izgalmat okozó impulzus a tudat ellenzőn áthatol, és ingerlően hat az emberre. Ha a tudat szintjén az izgalom és az ingerültség nem jön létre, akkor az ilyen ember ingerekkel szemben nyitottabbá válik a fizikai szinten. Minél erősebb a szellemi ellenállás, annál alacsonyabb lesz a fizikai: az ember megfertőződik – vírus,
baktérium, gomba; a gyulladás fájdalmakkal és szenvedéssel párosul és akkor a szellemi ellenállás, gyengül. Korunk mai ellenségessége különösen élénken megnyilvánul, és az orvosok támogatják az antibiotikummal való kezelésnél. Gyakorlatilag ez harcot jelent az élet ellen. (anti: ellen, bios: élet).

Ahhoz, hogy a testünk és a bőrünk ne váljék csatamezővé meg kell szabadulnunk az elégedetlenség, ingerültség felhalmozódott terheitől. Már többé nem kell a tudat impulzusainak ellenállni. Meg kell találni a szükséges megoldást, szabaddá kell tenni a megkötött energiát. Tegye meg a belső erőfeszítést. Szánja rá magát az átváltoztatásra. Áldozza fel az elavult megszokott, fájdalmat okozó és romboló nézeteit. Semmit sem veszít azzal, hogy megkockáztatja ezt a lépést és a fejlődés és az érettség lehetőségére tesz szert.

Ismerje el a megnyilvánult világ dualitásában lévő emberi lét konfliktusosságát. Találja meg a konfliktus békés megoldásának a lehetőségét. Ne halmozza, ne tárolja lelkében a konfliktusait.

Gyakran van az, hogy a bőrproblémák állandó vakarózásra kényszerítik az embert, és minél jobban vakarja az irritált részt, annál jobban viszket. A viszketés leggyakrabban olyan embernél jön létre, aki erősen kíván valamit, de nem engedi meg magának azt megvalósítani, vagy amikor az ember úgy érzi, hogy sarokba szorították őt mások vagy valamilyen körülmények. Nagyon gondterheltté, türelmetlenné válik, gyűlik benne az ingerültség. Ahhoz hogy dolgozzon az ingerültséggel és megszabaduljon a viszketegségtől, pontosan meg kell határozni, hogy az a teste melyik részében jött létre, akkor fel lehet ismerni azt, hogy az élete melyik szférájában érzi úgy, hogy sarokba lett szorítva, vagy melyek azok a vágyak, amelyeket visszafog. Egyszerűen arra kell gondolni, hogy a viszkető testrész milyen funkciót lát el. Ilyen módon a bőr viszketése mindig a személyiség problémaira utal és nagy a valószínűsége annak, hogy Ön visszafogja magát amiatt, mert fél hogy megbánt valakit, vagy elégedetlenek lesznek Önnel. Mi lenne a legjobb ebben az esetben? Ne vigye el odáig a dolgot, hogy a vágyai belső elviselhetetlen viszketegségbe torkoljanak. Gondoljon arra, hogy mennyire reális és elérhető a vágya, és ténylegesen szüksége van-e rá. És ha ez egyszerűen csak egy szeszély, engedje el. És ha mégis szüksége van rá, és a vágya megvalósítható, bátran fogalmazza meg a szándékát és cselekedjen.

A bőrön kialakulhat az ödéma – vizenyő. Ez a sejtközi térben folyadék-felhalmozódást jelent. Közismert, hogy az ödéma megjelenéséhez elég, ha a folyadék mennyiség mindössze 1O % -kal eltér a normálistól. Ahhoz, hogy meg állapítsuk az ödémát, az ujjunkat nyomjuk a felpuffadt bőrterületre, és ezek után a nyomás helyén ott marad az ujj pontosan kivehető nyoma bemélyedés formájában. Az ödéma kialakulhat ütődés után, érelzáródásnál vagy nyirokpangáskor.

Amikor a bőr alatti kötőszövet visszatartja a vizet, akkor következményként kialakulhat az ödéma, – metafizikailag ez azt jelenti, hogy az ember visszafojtja az indulatait. Az a testrész, ahol az ödéma keletkezett felpuffad, felduzzad, hogy ilyen módon megvédje magát. Néha az ödéma valamilyen konfliktus oldásakor keletkezik vagy a konfliktus megszüntetése után, amikor az ember egója és a szíve ellentmondásban vannak egymással. Az élet mindig mozgást, az ödéma pedig megállást jelent, így ez az élet valamelyik szférájában helyet kapott a megakadás. Így például, a láb bedagadása az ember számára azt fogja jelenteni, hogy ő nem engedi meg magának, hogy haladjon a célja felé, ámbár már készen van arra, hogy döntsön. A test az ödéma segítségével igyekszik megértetni az emberrel, hogy ő nem elég biztos magában, a képességéiben és létrehozza az akadályokat és korlátozásokat saját maga számára. A szívére kell hallgatnia, valamilyen döntésre kell hogy jusson, meg kell próbálni elmozdulni, kockáztatni kell, és nem halogatni a konfliktus megoldását, máskülönben az egészségét visszavonhatatlanul alááshatja.

Ha a bőr száraz, az azt jelenti, hogy a vér nem szállítja a sejtekhez a vizet. Ezt a stressz zavarja meg. Néha az ember gondosan, minden lehetséges eszközt felhasználva ápolja a bőrét, de nem ér el látható hatást. Jó, ha az ember gondoskodik magáról, de rossz, ha az ember ezzel elnyomja a stresszt és bizonygatja azt, hogy minden rendben van. Minél hosszabb ideig teszi ezt az ember, annál jobban növekszik a stressz, és ilyenkor a bőrszárazságához csatlakozik a nyálkahártya szárazsága is. A legjobb kezelés az önmagával való munka, vagyis a stressz elengedése.