Görcsök

Görcsök

GÖRCSÖK
(ezen belül epilepsziásak is)
(Metafizikai jelentőség és problémák)

Az egészséggel kapcsolatos problémák sohasem jelennek meg ok nélkül, de mindig a fizikai, érzelmi és mentális szinteken lévő blokkolások eredményeként keletkeznek. Gyakran valamilyen hamis meggyőződések zavarják az embert abban, hogy egészséges és hatékony legyen életének valamelyik területén: egészségben, kölcsönös kapcsolatokban, családban, munkában, szeretetben, szexben, pénzügyi területen.
Kezdetben fontos felismerni azt a meggyőződést, hitet, amely oka volt az ilyen, vagy olyan probléma keletkezésének. Leggyakrabban ez a meggyőződés régen keletkezett, még a gyermekkorban, valamilyen lelki sérülés hatása alatt. Van értelme megkérdezni önmagunkat, tényleg szüksége van-e erre a meggyőződésre a mai napig, hogy megvédje és boldogabbnak érezze magát? Hasznos-e ez a maggyőződés Önnek a mai napig? Ha igen, ez jogában áll, az Ön választása és megőrizheti továbbra is a régi meggyőződését és saját belátása szerint rendelkezhet életével. De akkor tudja meg, hogy az életében minden marad a régiben, ezen belül az egészséggel kapcsolatos problémák is – változások jobb irányban nem következnek be.
Ha megértette, hogy a régi meggyőződések csak zavarják Önt, sőt ártanak is, akkor egy út marad – minden szükségest megtenni azért, hogy megvalósítsa saját valós kívánságait: egészségessé, hatékonnyá válni az élete minden területén.
Izomgörcsök – ezek akaratlan hirtelen mozgások a test különböző területén, leggyakrabban a láb izmaiban, de előfordulhatnak az arc mimikai izmaiban is.
Metafizikai szinten a görcsök vagy rángatózások az agresszió visszafojtását jelentik. Az agresszió, amit az ember nem enged megjelenni, ellene fordul. Ha ilyen görcsöktől gyermek szenved, hihetetlennek tűnik, hogy képes magába fojtani bármilyen agressziót. De ha emlékezünk, hogy ennek a gyermeknek a lelke a mi világunkba a tapasztalatok és visszaemlékezések óriási tartalékával jött, amelyek bevésődtek az érzelmi és mentális testekbe, akkor érthetővé válik, honnan erednek ezek a görcsök. Ezen kívül a gyermek nagyon fogékony a szülők, különösen az anya érzelmei iránt, és külsőleg azt jeleníti meg, ami a szülőkben belül jelen van.
Nem kell komplexusosnak lenni, hogy Önön belül agresszió van. Egyszerűen meg kell tanulni helyesen kezelni ezt az agressziót, kiegyensúlyozni, nem begyűjteni és elfojtani azt.
Az agresszivitás az élet és életben maradás, valamilyen eseménnyel szembeni reakció, kapcsolatok, stb. iránti akaratunk eleme. Az agresszió gyakran a más emberekkel szembeni túlzott elvárásoktól halmozódik fel, amikor szeretetet, megértést várunk másoktól és nem kapjuk meg ezt mindet, amikor örömet akarunk okozni másoknak és nem kapunk érte elismerést és hálát. Nem kell túlságosan idealizálni másokat, tanulják meg elfogadni a világot és másokat olyannak, amilyenek. A világ és más emberek nem kötelesek megfelelni az Ön elvárásainak. Élje a saját életét, és ne azonosuljon más emberekkel, nekik saját életük és világképük van, ami az események saját érzékelését jelenti. Ez az ő választásuk, legyen ez akár téves is, ehhez joguk van. Így szerzik meg az élettapasztalatot és ismerik meg a világot, más embereket. Önnek tanulnia kell megismerni saját határait és illetékességét, hogy ne gyűjtsön be önmagába túl sok agressziót, mivel ez Önt, vagy gyermekeit szenvedésre kényszeríti.
Azon kívül, a görcsök gyakran azoknál az embereknél jelentkeznek, akik túl érzékenyek saját hibáikra, hibáztatják önmagukat és törekszenek eltitkolni saját hibáikat, mivel félnek, hogy mások elítélik és nem fogják szeretni őket. Így is halmozódik a belső agresszió. Valójában az ilyen ember nem szereti eléggé önmagát és ezt mások szeretetével szeretné pótolni, ezért gyakran szenved a más emberektől való függőségtől.
Az első rohamok gyermekkorban lehetővé teszik a gyermek számára, hogy magára vonja a figyelmet és szeretetet a hozzátartozók részéről. Gyermekkorban az epilepsziás rohamok a gyermek számára a család helyreállításának módszerét szolgálhatják, mivel ápolásuk a szülők együttes cselekvését, átélését kívánja meg és elvonja a figyelmet az egymásközti konfliktusokról.
Ha görcsöktől szenved a gyermek, legyen az akár csecsemő, lassan és nyugodtan mesélni kell neki (vagy felolvasni ezt a cikket) a görcseiről. Megmagyarázni, hogy bármely betegség okait önmagunkban kell keresni. Ne lepődjenek meg és komolyan viszonyuljanak ehhez: a gyermekek mindent megértenek, csak nem a mentális szinten, hanem az érzelmin és energetikain. A gyermekek az információt mindig a szülők érzelmi állapotáról olvassák le és nem azokból a szavakból, amit hallanak. A gyermekek nagyon gyorsan megtanulnak mindent, bennük minden belső folyamat sokkal könnyebben megy végbe, mint a felnőtteknél.
Ahhoz, hogy a belső változások könnyebben menjenek végbe, a megbocsátással kell kezdeni.

1. Kezdetben…
– határozzák meg saját érzelmeiket;
– ismerjék fel, hogy miben hibáztatják önmagukat, vagy más embereket;
– milyen benyomásokat vált ez ki Önöknél.

2. Vállalja magára a felelősséget. Ez azt jelenti, hogy felismeri, mindig van választása – másképp reagálni, szeretettel, vagy félelemmel, ami azt jelenti, hogy agresszióval. Gondolja át, mitől fél? Most pedig próbálja meg felismerni, hogy lehetséges, hogy Ön attól fél, hogy hibáztatják éppen abban, amiben Ön más embert hibáztat.

3. Igyekezzen megérteni mást (vagy másokat) és szabaduljon meg feszültségétől. Csak helyezze önmagát az ő (ők) helyébe és érezze az ő (ők) szándékát. Lehet, hogy a másik ember a saját maga módján akar Önnek segíteni. És ő is, úgy, ahogy Ön, fél.

4. Kérjen bocsánatot a helyzettől, ami keletkezett, és azért, hogy Ön részese volt. Bocsásson meg a helyzetnek azért, hogy okot adott Önnek ítélkezni, kritizálni, hibáztatni másokat és önmagát is.

5. Bocsásson meg a másik embernek és akár gondolatban is, kérjen tőle bocsánatot. Hiszen Ön igazából nem akart neki fájdalmat okozni?! Mondja: „Bocsáss meg nekem. Nagyon sajnálom. Köszönöm neked a kapott leckét.”

6. Bocsásson meg önmagának. Ez is fontos szakasza a megbocsátásnak. Hogy könnyebb legyen önmagának megbocsátani, adja meg magának a jogot arra, hogy féljen, gyengeséget mutasson, eltévelyedjen, hibázzon, szenvedjen és dühöngjön. Ne nyomja el érzelmeit, élje meg azokat, de úgy, hogy ne ártson önmagának, a világnak és más embereknek. Fogadja el önmagát olyannak, amilyen a jelen pillanatban. És tudja, hogy ez ideiglenes állapot, minden megváltozik még, jobb irányba. Joga van tökéletesedni és megfelelőbben érzékelni a világot és más embereket. Ettől csak egészségesebb és hatékonyabb lesz mindenben.

Vélemény, hozzászólás?