Életünk sok problémája stresszel kezdődik. Sokan egyszerűen nem tudják, hogy mit tegyenek, hogyan szabadítsák meg magukat a mindennapi stressztől, azoktól a megoldatlan problémáktól, amelyeket néha évekig halmoztak. Egyes pszichológiai gyakorlatok javasolják az ellazulást: kellemes zene, gyertya, aromaterápia… Ez mind nagyszerű, de gyakran csak egy kis időre segít.

Teljes erőnkből igyekszünk elfutni, elzárkózni a problémák elől, újfajta érzelmi viszonyulással és mindenféle módszerrel próbáljuk a tudatalattinkba nyomni azokat. De hová tegyük azt a fájdalmat, amely nem hagy nyugton? Hiszen élettapasztalatunkból tudjuk, hogy a fájdalom újra és újra megjelenik és az új fájdalmak, és nyugtalanságok rétegesen rakodnak egymásra. Mit tegyünk? A világ, amelyben élünk, duális világ, egymás szomszédai a jó és a rossz, az éjszakát felváltja a nappal, a tél átmegy tavaszba stb. Ne felejtsük el, hogy ez azt is jelenti, hogy egy helyzetnek nemcsak az a negatív oldala van, amely látható a számunkra, de van rejtett pozitív oldala is. Tehát meg kell tanulnunk bármilyen negatív tapasztalatot pozitív, vagy legalább semleges tapasztalattá alakítani. Meg kell tanuljuk az életünk folyamán létrejött bármilyen probléma aktív megoldását. Hiszen bármi történik velünk, az ok mindig bennünk van – nincs véletlen. Minden tapasztalatot, amelyre szert tettünk életünk során, mi magunk meg akartuk szerezni. Ahhoz, hogy megszabaduljunk a negatív tapasztalatokkal kapcsolatos stressztől, hogy ne szenvedjünk többé, tűzzük ki célul, hogy a negatív élményeinket pozitívvá alakítjuk.

Hogyan érjük ezt el? MEGBOCSÁTÁSSAL. Bocsássunk meg másoknak és önmagunknak mindazt, ami problémát okoz. De ez a megbocsátás nem egyszerűen csak egy „szép gesztus” legyen. A megbocsátás a lélek munkája, ne az elméből eredjen. A megbocsátási szándék a szívünkben kell, hogy megszülessen, mivel csak ebben az esetben a a rejtett mechanizmusok beindulnak a lelkünkben és megtörténik a felgyülemlett negatív érzéseinktől és a lelki fájdalomtól való teljes megszabadulás.

A megbocsátást inkább egyedül, visszavonultan tegye meg, amikor nincs zavaró tényező. Kényelmes testtartásban, amennyire képes, lazuljon el, figyeljen arra, hogy a légzése nyugodt és folyamatos legyen. Idézze fel a fájdalmas tapasztalatot, valamint azokat az embereket, akik az élete során megsebezték Önt és Ön is megsebezte őket. Érezze át ezt a fájdalmas tapasztalatot. Úgy tegye meg ezt a lépest, hogy fogalmazza meg a szándékait, fogalmazza meg a célformulát: „megbocsátok…, megbocsátok annak a helyzetnek, azoknak az embereknek, akik a lelkemet megsebezték, akik tönkretették az életemet, értelmetlenné tették a legtisztább gondolataimat, és azon voltak, hogy megsemmisítsek a legéletrevalóbb indíttatásaimat”.

„Megbocsátok nekik, és bocsánatot kérek tőlük, mindazoktól, akik már nincsenek a közelemben… Az Isten juttassa el a szívükig, a lelkükig az én könyörgésemet a békességért, amelyet csak maga az Úristen adhat, a mi világunk pedig nem adhat, és nem vehet el. Az Úristen vigaszt ad és meggyógyítja őket és az én lelkemet. Megbocsátok önmagamnak…” Érezze a megbocsátást, érzékelje azt! Tartsa rajta a gondolatait a megbocsátáson, ismételgesse: „megbocsátok”, közben figyelje a belső állapotát. Ismételgesse addig, amíg nem veszi észre, hogy a belső érzések változni kezdenek. Először felerősödnek, mintha a felszínre kezdenének kitörni. Érzi a lelki fájdalmat, az elején egyre jobban, de ne féljen tőle, ne fogja vissza ezt a fájdalmat, továbbra is áthatóan ismételgesse: megbocsátok… Szép lassan a fájdalom alább hagy, oldódik. Ne bújjon el a fájdalomtól, érezze azt és gyakorolja a megbocsátást. Néhány perc múlva, az is lehet, hogy fél óra múlva észreveszi, hogy a negatívum eltűnt, megjelent a nyugalom, öröm érzése, és nem érez már semmi rosszat! Megélt tapasztalat van, de fájdalom nincs. A fájdalom és harag helyén öröm, nyugalom, szeretet van. A csoda megtörtént. Ön valóban megszabadult a stressztől, a problémák terhétől.

A megbocsátás segítségével bármilyen stresszel nagyszerűen dolgozhat, sőt a fizikai problémáival is. Ha gondot okoz valamelyik szerv vagy testrész működése, e tréning segítségével szó szerint egy óra alatt érezheti a megkönnyebbülést, ha megtalálja és megbocsát azoknak az emocionális eseményeknek és tapasztalatoknak, amelyek a betegség állapotába juttatták.

Ha sok problémája van az emberekkel való kapcsolataiban, kezdjen el gondolatban bocsánatot kérni tőlük, béküljön meg mindazokkal, akik megbántották Önt, és akit Ön is megbántott akarattal vagy akaratlanul. Hol kezdődik a megbocsátás? A megbocsátás őszinte, szívből jövő megbánással kezdődik. Ha a szív nem fogad szót, gondoljon arra, hogy Jézus mindenkinek meghagyta a megbocsátást és maga is imádkozott az őt gyalázókért. Kérje Istentől, hogy űzzön ki az ön szívéből mindenféle ellenségességet, rosszindulatot, ellenszenvet, ellenérzést, ingerültséget, és mindenféle ítélkezést. Hiszen lehet, hogy emberileg nehéz a sérelmeket megbocsátani, de a kereszténység szerint sokkal nehezebb nem megbocsátani.

Természetesen az emberek rendelkezhetnek olyan jellemvonásokkal, amelyeket mi nehezen viselünk el, mégis olyannak kell őket elfogadni amilyenek. Ez általában nagyon nehéz, de ilyenkor nem szabad elfelejtenünk, hogy mi az anyagi világban élünk, amely mindig dualitással bír. Még a legrosszabb emberben is fellelhetők valahol mélyen, rejtetten lelkének vagy a szellemének pozitív sajátosságai.

Amikor megbocsátunk a másik embernek, és bocsánatát kérjük, gyakran azt várjuk, hogy ez a másik ember, akit megbántottunk, vagy ő bántott meg minket, azt mondja nekünk: „megbocsátok neked, bocsáss meg te is nekem, felejtsünk el minden sérelmet, mintha az meg sem történt volna.”. Ámde nincs jogunk elvárni a másik embertől, aki szenvedett a viselkedésünk miatt hogy mindent elfogadjon tőlünk, és csak azért, mert azt mondtuk neki, hogy „bocsáss meg” azt válaszolja nekünk, hogy „megbocsátok neked, béke veled!”. A megbocsátás egészen mást jelent. Amikor én hibáztam, és oda megyek, ahhoz, akit megbántottam, hogy azt mondjam: „Bocsáss meg!”,- ez azt jelenti, hogy én valóban megbántam azt, amit tettem, megbánást érzek, amiért olyan voltam, és amilyen vagyok még, – hiszen a megbánásomból még nem következik az, hogy már más lettem. Amikor azt mondom a másik embernek: „bocsáss meg”, ez azt jelenti, hogy én szégyent, fájdalmat, megbánást éltem meg, amiatt, amit tettem vele, és most szégyellem magam, fáj nekem, bánom és feltétlenül kijavítom, megteszem, amit tehetek őszintén, szívemből és nem látszatkeltésből. Ember, ne veszítsd el a reményt, adj nekem időt arra, hogy még mélyebben, tökéletesebben bánjam meg, és megjavuljak úgy, hogy ami történt, többé ne ismétlődjön meg. Én tudom, hogy mennyire érzékeny vagy, miért sebzel meg engem ennyire mélyen, és ezért, mert én áldozat vagyok – bűnös vagy ártatlan – a fájdalom, a szenvedés, a szégyen, sőt a kétségbeesés mélyéből fordulhatok az Istenhez és mondhatom: „Istenem, bocsáss meg nekik! Nem tudják, mit tesznek! Ha tudnák, hogy az indíttatásaik, szavaik, tetteik mennyi rombolást visznek az életembe, nem tennék ezt! De ők vakok, süketek, törékenyek, az ő tudatuk még nem érett, és én elfogadom őket úgy, ahogy elfogadja őket az Úristen. Mivel csakis az Úristen lehet a legfelső bíró.”

DR. PARUSOVA NATÁLIA