A betegség mindig a hibák, a belső konfliktusok, a helytelen gondolkodás eredménye.
Az isten számára a következő fogalmak ismeretlenek:

nem vagyok képes,
nem tudom megcsinálni,
képtelenség és lehetetlen
Istenen kívül nincs élet. Részei vagyunk, benne vagyunk.

A nehézségeink, stresszeink nyomokat hagynak a testünkben.

A stresszeink azt várják, hogy elengedjük őket.

Tökéletesnek lenni – azt jelenti, hogy nem kell sajnálni a múltat, nem kell félni a jövőtől, a jelenben pedig mindenben mindig helyesen cselekedni.

Meg kell szabadulnunk a stressztől, az önsajnálattól, a félelmeinktől. A kulcs ehhez nem az önigazolást jelenti, hanem a a szükségtelen tehertől való megszabadulást.

1. Mi az, ami rossz érzést vált ki bennem?

Megbocsátom azoknak, vagy annak, aki, vagy, ami rosszat okozott nekem. Megbocsátom magamnak azt, hogy magamba zártam.

2. Megbocsátom magamnak azt, hogy korábban ezt még nem ismertem és nem tehettem azt, amit meg kellett volna tennem.

3. Bocsánatot kell kérni a testemtől:

– hogy sok rosszat tettem neki,

– hogy elmulasztottam a lehetőséget jót tenni vele,

– hogy figyelmen kívül hagytam a jelzéseit,

– hogy nem voltam képes szépen gondolni rá.

4. Szeretni kell a testét és önmagát is.