„Az ember minden dolog mértéke”
(Ősi bölcsesség)

A boldogságról könnyű és kellemes beszélni. A boldogságról időnként nehéz beszélni. Amikor valaki boldog: jól érzi magát, egyszerűen örül. Nem gondolkodik rajta, nem elemezgeti, hogy mitől ilyen nagyszerű a hangulata. Amikor szomorú érzésekkel, gondolatokkal van tele, hangulatának panaszos szóáradattal adhat hangot, mert rosszul érzi magát, s ez az állapota konkrét és meghatározott. A boldogság kevésbé érzékelhető, észrevehetetlenül jelenik meg az élet valamelyik szakaszában, olykor váratlan ajándékként, és ugyanígy észrevétlenül csúszik ki a kezünkből.

Az embereket az egész világon ugyanazok a kérdések izgatják: „Hogyan legyünk boldogabbak? Mit tehetünk azért, hogy jobb legyen az életünk?” A boldogság utáni vágy egészen az ősidők óta jellemző az egész emberiségre. Természetesen meg kell értenünk, hogy a boldogságra való törekvés és a boldogság elérése nem egy és ugyanaz. Éppen ezért a boldogság fogalma sokak számára csak illuzórikus eszme. Élete során az ember több mint elég dolgot megtapasztal: betegség, csalódás, pszichés trauma, választott hivatásával kapcsolatos érdektelenség, és sok minden más. És mégis, minden akadály ellenére, a boldogságra való törekvés sok ember számára létezésének legfőbb értelme és célja marad. Talán épp amiatt, mert reménykednek abban, hogy életükben minden jóra fordul, és ők képesek lesznek problémáikat és bajaikat türelemmel viselni és azoknak ellenállni.

Tehát, mit jelent a boldogság? Hiszen az nem egy konkrét hely a földön, és nem is valamilyen konkrét életkörülmény! A boldogság az emberi lélek rejtélyeinek egyike, belső hangulatunk, képzeletünk fantáziája, gyermekkorunk olyan szakaszának „elveszett paradicsoma”, amikor még teljes egységben voltunk az egész világgal.

Ha megkérdeznénk, sokan azt válaszolnák, hogy ők tulajdonkeppen boldogok. Ámbár az erős boldogság érzés soha nem tart hosszú ideig, „szárnyalások” és „zuhanások” mindenki életében történnek. Legtöbbször az érzékelésnek pont ezek kontrasztjai adják az élet ragyogását és savaborsát.

Ki ne gondolkodott volna el azon, hogy miből áll a boldogság? Ez mindegyikünknél különböző dolgokhoz kapcsolódik. A boldogság mindig nagyon személyes, szubjektív. Van, aki számára a barátokkal való találkozáshoz, egy sikeres vizsgához, az első szerelemhez, egy gyermek születéséhez, vagyis meghatározott élethelyzetekhez kapcsolódó emóció. Egészében véve, sokak számára az élettel való elégedettséget, jó hangulatot, jó közérzetet, örömöt, a cél értelmének érzékelését és megértését jelenti.

Mi az, ami megzavarja a boldogság érzését? A különböző stresszek, a félelmek, a nyugtalanság, a harag, a bűntudat, a szégyen, a vétkesség érzése, az önsajnálat, a megvetés, az irigység, a versengés, az önimádat, az önzés, a szomorúság, a depresszió állapota. Figyelembe véve, hogy mennyi stressz kísér minket életünkben, mennyi kellemetlenséget vagyunk kénytelenek eltűrni és elviselni, érthető, hogy nem is olyan egyszerű elérni a boldogságot. El kell ismernünk, hogy életünkben pszichológiai jellegű problémák sokasága van jelen, ezek miatt nem tudjuk magunkat boldogoknak érezni. Annak művészete, hogy hogyan legyünk boldogok, pont abban rejlik, hogy mindenek előtt megtanuljuk a minket zavaró, kínzó emóciók, érzések, gondolatok semlegesítését, elengedését.

Sokan tartják úgy, hogy az anyagi helyzet feltétlenül boldoggá tehet. De a pszichológiai kutatások kimutatták, hogy a pénz nem hoz boldogságot az embernek. Sokak számára hihetetlennek tűnhet, de tény, hogy a gazdag emberek nem mindig boldogabbak a szegényeknél. Természetesen az éhezők, a szegények számára a pénz és a boldogság szorosan kapcsolódnak egymáshoz. De a magas jövedelmű ember, ha tovább nő a jövedelme, nem olyan mértékben lesz boldogabb, mint a szegény ember, ha nő a jövedelme. Valójában mindannyian gazdagok vagyunk, ha örülünk annak, amink van, és értékeljük azt, és szegények és boldogtalanok vagyunk, amikor valami után reménytelenül vágyakozunk, és emiatt kesergünk.

Az ember pszichológiája olyan, hogy elég gyorsan alkalmazkodhat egy helyzethez, ezért a boldogtalanság vagy boldogság szélsőséges megnyilvánulásai a megszokásnak köszönhetően semlegessé válnak, és az ember előbb utóbb visszatér a normális stabil állapothoz, hozzászokik ahhoz az élethez, amellyel rendelkezik. Így, a gyerekek egy új játéknak eleinte mindig örülnek, de, ha a felnőttek gyakran és sok játékkal ajándékozzák meg, a gyerek elveszti az érdeklődését ezek iránt, és nem tudja, hogy mivel foglalja el magát. Vagy a felnőttek, amikor néhány szép és érdekes tárggyal rendelkeznek, örülnek neki és értékelik, de, ha sok dologra tesznek szert, apatikussá válnak, és közömbösek lesznek azzal kapcsolatban, amijük van. Minden túlzás megfosztja az embert az örömtől és boldogságtól. Ahhoz, hogy rendbe hozza ezeket az érzéseket, új ösztönző erőre van szüksége. Hála Istennek, az emberi pszichikum úgy van kialakítva, hogy a vágyai önfeltámasztóak, és az ember számára újra érdekes lesz ismerkedni, szerelembe esni, rutin munkát végezni. Az ember pszichikumának eme nagyszerű sajátossága – a kiinduló állapothoz való visszatérés lehetősége – életmentő szerepet játszik az olyan szituációban, amikor erős stresszt él át, vagy súlyos betegség viseli meg.

Abban, hogy az ember boldognak érezze magát, fontos szerepe van annak, hogy milyen mértékben optimista. Mik vagyunk: optimisták vagy pesszimisták? Az optimisták bíznak abban, hogy nagyszerű világban élnek, a pesszimisták kételkednek és nyugtalankodnak, hogy vajon így van-e ez? Az optimisták arra törekednek, hogy meglássák a dolgok pozitív oldalát, a veszteséget és a kudarcot időleges jelenségnek tekintik, minden problémát a sors kihívásának tekintenek, és minden erejükkel a helyzet jobbra fordítására, sikerre vitelére törekednek. Az optimistákat az élethez való ilyen jellegű viszonyulásuk boldogabbá teszi a pesszimistákkal szemben. Az élet arra mutat, hogy az optimizmus sokkal előnyösebb a pesszimizmusnál: az optimisták egészségesebbek, sikeresebbek, jobban boldogulnak a stresszel. A pesszimisták gyakran magukra vonják a bajt, a problémát, mindig stresszben élnek. Persze mindenben ismerni kell a mértéket: a mértéktelen optimizmus illúzióhoz és önámításhoz vezethet. Tanuljon meg megfelelő és hatékony döntést hozni, ez az egészséges optimizmus.

Minden ember számára fontos a szeretet, a barátság a remény és a hasznos tevékenység. Ha az embernek olyan hozzátartozói vannak, akik elfogadják őt olyannak, amilyen, megértik, támogatják, és együtt örülnek vele, akkor nagyobb biztonságban érzi magát, jobban leküzdi a stresszt. A jó szándékú, nyitott, mély kapcsolatok segítik az embert a fejlődésben, önmaga jobb megértésében és értékelésében. Az élet nehéz pillanataiban támogatást várunk a körülöttünk levő emberektől, különösen a barátainktól. De az igazi barátság komoly belső munkát és erőfeszítést igényel ahhoz, hogy képesek legyünk megérteni a másikat, hogy segítsünk neki, hogy feláldozzuk egoizmusunkat. A barátságot megőrizni nem mindig olyan egyszerű, nem szabad, hogy pangjon a kapcsolat, fejlődnie kell. Barátaival együttérzőnek, toleránsnak, hűségesnek, segítőkésznek kell lennie. A kor előre haladtával a baráti kör egyre szűkül, és a barátság fogalma fontosabbá válik. Ahhoz, hogy az ember boldog legyen, folyamatosan támogatnia kell a barátságot, őszintén kell érdeklődnie azok iránt, akik számára jelentőséggel bírnak. A pszichológiai kutatások kimutatják, hogy amikor egy nő egy-két barátnőjével társalog, az ténylegesen semlegesíti a mindennapi stressz következményeit, és ez nagyon fontos a lelki egészsége fenntartásához. A férfi lelki egészségének szintjét a nagy baráti társaságok tartják fenn.

Sok ember hiszi, hogy a viharos szerelem az igazi boldogság. De rendszerint még a legerősebb romantikus szerelem sem él tovább három évnél. A szerelmi kapcsolat a boldogság forrása maradhat és az úgynevezett szeretet barátsággá alakul át azoknál a pároknál, akikben sok a közös: a világnézet, az élet értékeinek megítélése, az érdeklődési körök.

A munka az ember életének fontos része és ugyancsak a boldogság alapja. A munka meghatározott értelmet ad életünknek, kapcsolatba hoz a társadalommal. Azok az emberek, akik nem találják meg önmagukat semmiben – boldogtalanok. Ha a munka nem tesz elégedetté, akkor az ember elveszíti erejét, kevés lesz az energiája. Ha az ember érdekes munkát végez, amelyet szeret, amelyre a többi embernek szüksége van – ez igazi ajándék a sorstól.

Ahhoz, hogy biztosnak érezze a jövőjét, az embernek bíznia kell valamiben, törekednie kell valamire. Vágyaink és reményünk – az emberi lét fontos elemei, amelyek a kutatás és fejlődés felé irányítanak minket. Az olyan munka, amelyet szeretünk, egy lehetőség a sok közül a reményhez jutáshoz. A reménynek különböző arcai vannak: egy utazás ábrándja, a hobbink, álmunk házának felépítése, egy gyermek megszületése, egy jó könyv megírása és sok más. A reménnyel kapcsolatos képek együtt tárolódnak a kellemes emlékekkel, amelyek érezhető támogatást jelentenek még a legnehezebb időszakokban is. Minden remény fontos ahhoz, hogy határozott irányt adjon életünknek, fenntartja azt az érzést, hogy követni akarjuk azt. Ha az embernek van reménye, akkor könnyebben lesz optimista, könnyebben álmodik, és könnyebben boldogul a stresszel és a problémáival, amelyek a szerves részei az életének. Az álom előtt meghátrál a pesszimizmus és a kétségbeesés, így több öröm és értelem lesz az életben.

Ahhoz, hogy álmodjon, az embernek önbizalomra van szüksége. Az álmok a mi potenciális lehetőségeink. Ha az ember folyamatosan törekedne álmai teljesítésére, akkor aktívan kihasználná a boldogságra való esélyét. Az álom nagy jelentőséggel bír az ember számára. Ez olyan, mint az iránytű, az élet tájékozódási pontja. Azonban itt is érezni kell az „arany középutat”, nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani az álmainknak és reményeinknek, hogy ne nyugtalankodjunk fölöslegesen, és ne tegyük ki magunkat szükségtelen stressznek. A valóság erősen eltérhet attól, ahol lenni szeretnénk, és amivé válni szeretnénk. Az nem árt, ha nagy dolgokról álmodunk és gondolkodunk, de ne felejtkezzünk el azokról a kis teljesítményekről, amelyekről minden nap gondoskodnunk kell. Életünk minden napja kis eseményekből áll. Ha az álmunkat lépesről lépesre közelítjük meg, ha minden szükséges munkát erőnkhöz mérten kisebb részekre osztunk, az ilyen megközelítés a kontrol érzését adja nekünk, és lehetővé teszi, hogy örüljünk a kis sikereinknek a felállított célunk felé vezető teljes úton.

Néha az ember annyira belemerül álmának megvalósításába, annyira sokat dolgozik, hogy megfeledkezik arról, hogy az életét egyensúlyban tartsa. Sok férfi és modern üzletasszony mondja, hogy azért dolgozik olyan sokat, hogy a családja a jövőben jól éljen. De vajon lehet-e áttenni holnapra az életet?! Ha szeretnénk örömöt és a boldogságot kapni életünkben, akkor ma kell élnünk, nem pedig a távoli jövőben. Amikor megfeledkezzünk a jelen pillanatról, arról is megfeledkezünk, hogy az életünk elhalad mellettünk. Még ha a munka örömöt és elégedettséget is hoz, nem lenne szabad ilyen egyoldalú életet élnünk, és csak a munkával foglalkoznunk. Határozott határt kell szabnunk a munkának, hogy megőrizzük életünk többi fontos oldalát is. Az életnek nincs értelme, ha nem valósul meg a jelenben.

Senki sem volt még boldog anélkül, hogy meghatározott sikereket ne ért volna el. A munkában vagy a magánéletben elért siker a magabiztosság, elégedettség érzését hozza magával. De itt van egy paradoxon – a felállított cél, vagy álom sikeres elérése nem garantálja az embernek a boldogságot. Néha az ember elérvén ahhoz a célhoz, amelyhez hónapokon, sőt éveken át törekedett, végül csalódik, kétségbeesik és szenved, és ekkor még kell, hogy találjon magában annyi erőt, hogy új útra lépjen, és egy olyan útra térjen, amely valóban a boldogsághoz vezet.

Egyes emberek számára csak a külső siker a fontos, amely a hatalom, a dicsőség, a magasan álló társadalmi helyzet, a gazdagság szimbólumaiban jut kifejeződésre. Milyen gyakran hiszik azt az emberek, hogy a boldogság jelentése „birtokolni” és „kapni”! Valójában ez csak délibáb, illúzió. Csak a belső siker hozza meg a boldogságot, – az élet teljeségének érzetét, – és ennek az érzetnek a megtapasztalása végett az emberek legyőzik a hegyeket, leereszkednek az óceán fenekére, repülnek a kozmoszba. A belső sikernek egészen más értékei vannak: szellemiség, barátság, szeretet, jószívűség, megértés, lelki nyugalom. Az igazi siker az, amely elégedettséget hoz, vagyis boldog és emlékezetes pillanatokat szül.

Az emberek időnként azt hiszik, hogy nincs szerencséjük, különösen, ha olyanhoz hasonlítják magukat, aki a szociális létrán néhány lépcsőfokkal feljebb áll, több a jövedelme, vonzóbb, jobban van öltözve stb. De lelki egészségének megőrzéséhez tudatosan meg kell szabaduljon az ilyen érzésektől. Nem szabad, hogy fennakadjon a negatív emóciókon, hogy ellenálljon a szerencsétlenség érzésének, ami valójában talán nem is létezik. Az irigy embernek mindig önértékelési problémai vannak. Igazi boldogság nem létezhet olyan negatív érzések mellett, mint amilyen például az irigység, rosszindulat, bosszúvágy. Ha az ember bekerül az irigység hálójába, ezzel korlátozza saját lehetőségeit, elveszíti kapcsolatait, és végül szerencsétlen lesz és magányos.

Vizsgáljuk meg a saját életünket. Mi az, ami mindenekelőtt kihat a lelki állapotunkra, és néha meghatározza azt? Természetesen a fizikai állapotunk! A korral pedig ez minden ember számára különösen aktuálissá válik. Bármennyire is banális, de a test nem az utolsó szerepet játssza az életünkben. Gondolja el, vajon könnyű pozitívan gondolkodni rossz fizikai állapotban? Ha az embernek rossz az egészsége, akkor csakis a testi rossz közérzetére gondol, és arról beszél. Minden nap találkozunk olyan emberekkel, akik mást sem tesznek, csak panaszkodnak az egészségükre. Az emberek szívesen nyugtalankodnak az egészségük miatt, de vajon sokan gondolkodnak-e el azon, hogy, hogyan őrizzék meg azt? Mostanában új dolgok jöttek divatba: különböző étrend kiegészítők, vitaminok, csak tisztított és oxigénnel dúsított víz fogyasztása, különböző mágneses, napenergiával töltött, stb. eszközök alkalmazása. De mindemellett azok az emberek, akik hajlamosak a haragra, a sértődésre, a panaszkodásra, a nyugtalanságra, az agresszióra, akik türelmetlenek, bosszúállóak és azok, akik szeretnek egymással rivalizálni, nem érzik a kezelés és egészségvédő eszközök hatásait. Az ilyen emberek mindig sietnek valahova, gyorsan esznek, gyorsan és hangosan beszélnek, az arcuk feszült, nem képesek odafigyelni, vég nélkül magyarázkodnak. Úgy néz ki, hogy ezek az emberek állandóan erős feszültség alatt vannak, de ők gyakran nem is értik, hogy ez mennyire rossz a számukra. Egy író nagyon találóan azt mondta: „Milyen sokat kell tennünk ahhoz, hogy ne legyünk boldogtalanok, és milyen keveset ahhoz, hogy boldogok legyünk „.

Sajnos, az emberek csak akkor kezdik megérteni teljes egészében az egészség fontosságát, amikor már csak egész kevés marad belőle. Nem szükséges bizonyítanunk, hogy az állandó stresszben lévő emberek hajlamosabbak a betegségekre. Hogyan állhatunk ellen a stressznek? Természetesen az optimizmusunkkal! Sőt, a nevetés is a pszichés és fizikai egészség fontos összetevője. A statisztika szerint, a gyakrabban nevető emberek tovább élnek. A nevetés fiatalítja az embert, aktivizálja őt, erősíti az immunrendszerét.

Ahhoz, hogy boldognak érezzük magunkat, arra kell törekednünk, hogy könnyedebben viszonyuljunk mindenhez, ne túlozzuk el az események jelentőségét, vigyünk játékos elemeket az életünkbe. Szórakozással eltöltött szabadidőnk elsősorban regeneráló funkciót tölt be, energia feltöltést ad szervezetünk számára. A pihenést élvező emberek energikusabbnak, frissebbnek, örömtelibbnek érzik magukat. Az igazi, teljes értékű pihenés hatékony munkára ösztönöz, új reményeket szül. A hosszú órákon keresztül történő tévénézés, számítógép előtti ülés és egyéb népszerű gyilkos időtöltés nem hoz boldogságot. Boldogabbak azok az emberek, akik a szabad idejüket értelmes, célirányos tevékenységnek szentelik. Fontos a hobbi, amely javítja a világszemléletünket, örömmel ajándékoz meg, erőt ad és a képességeinket illetően önbizalommal tölt fel. Aki sportolni kezd, felfedezi, hogy a fizikai aktivitás javítja a hangulatát, egyszerűen élvezi a mozgást és a rendszeres fizikai terhelést. A tudósok ezt az endorfin – „a boldogság természetes hormonjának” – termelésével magyarázzák.

A teljes értékű élet és a boldogság elérésének egyik titka a tudásszomj. De semmi sem lesz érdekes a számunkra, ha nem vagyunk érdekeltek benne. Az ember nem az élettől öregszik meg, hanem attól, hogy elvesztette érdeklődését az élet iránt. Fontos a tudásszomj, hogy újabb és újabb kérdéseket tegyünk fel magunknak, és megtanuljuk a minőségi gondolkodást: nem miről, hanem hogyan.

A boldogságra való törekvésünk során fontos, hogy őszinték legyünk, ami azt is jelenti, hogy legyünk becsületesek önmagunkkal, és másokkal szemben is. Az őszintésség feltételezi azt, hogy készek vagyunk elfogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Az őszintésség bizalom a saját erőnkben és saját gyengésségeink megértése, a saját hiányosságainkhoz és mások hiányosságaihoz való türelmes viszonyulás. Miért van az, hogy gyakran nem vagyunk képesek elfogadni másokat? Mert nem olyannak látjuk őket, amilyenek, nem külön személyiségként, hanem a saját Énünk folytatásaként tekintünk rájuk, ezért haragszunk rájuk és ezért nem tudjuk elfogadni őket.

Ha megtanuljuk az őszintésséget, akkor azt tesszük, amiben valóban hiszünk, a tetteink tükrözik az igényeinket, értékeinket és álmainkat, vagyis amit tesszünk, annak látjuk is értelmét. Ha élünk, de nem látunk értelmet abban, amit teszünk, akkor igazából csak vegetálunk. Az ember le kell, hogy küzdje az unalom, az elszigeteltség és elidegenedés érzését. A boldogság és értelmes élet csak együtt lehetségesek. Értelmet adhatunk az életünknek azzal, ha tetteink összeegyeztethetőek az értékeinkkel, elveinkkel és Énünk más fontos összetevőjével. Az emberek akkor válnak boldogokká, ha megtalálják a helyes egyensúlyt az életükben. Az élet értelme mindenhol felfedezhető. Meglelhető a személyek közti kapcsolatokban, a munkahelyen, a többi ember megsegítésében, a spiritualitásban. Az élet értelmét adó dolgokban az a közös, hogy arra késztetik az embert, hogy lépjen túl a saját érdekeltségén és olyasmivel foglalkozzon, ami fontos. Ha az ember lelkileg egészséges, akkor élete célját kell követnie, és tudnia kell, hogy a tevékenysége megfelel az értékeinek, meggyőződésének.

Az őszintésség és az értelmes élet nem a sors ajándéka, dolgozni kell érte, le kell küzdeni a lustaságunkat, a gondolkodni nem akarást, és valamit tenni kell. Rendszerint ez a nehézségek leküzdésének eredményeként kapott tapasztalat összegzése. A bölcsesség nem adódik csak úgy. Ez adomány azok számára, akik nehéz tapasztalatot éltek meg és nem törtek meg. A világossághoz vezető út nem ritkán szenvedéssel van kikövezve, amelyet az ember képes volt leküzdeni.

Most már világos, hogy a boldogság elérése nem a rendeltetési pontra való megérkezés. Nem juthat el egy olyan meghatározott helyre, ahol majd azt érzi, hogy boldogság tölti el. A boldogság egy út, amelyen, egész életünkön át haladunk. Ezért éreznünk kell, hogy hogyan élünk, élvezni kell az életünket, értékelni kell az élet minden pillanatát. A boldogságnak két összetevője van: pozitív emóciók és az, hogy mennyire elégedett az ember az életével. Mint ahogy egy író mondta: „Te nem azért vagy boldog, mert minden jó, hanem minden jó, mert boldog vagy”, és tulajdonképpen a „Boldogságot nem keresni kell, hanem általa kell élned „.

Dr. Parusova Natalia