A fej

A fej

A Fej
(Metafizikai jelentése és problémái)

A fej – a test fővárosa, a személy ˝Földgolyója, mikrokozmosza. Az emberi értelem, elme, gondolkodás hazája, hasonló a legfelső hatósági intézményekhez. Az ember fejtartásából is meg lehet ítélni, meg lehet határozni jellemvonásait. A fej helyzete az általános hangulatot fejezi ki, éppen emiatt nem véletlen, hogy a fejre vonatkozóan annyi szólás és közmondás létezik: ˝lógatja a fejét˝ (amikor az ember lehangolt, szellemileg deprimált), ˝azt sem tudja, hol áll a feje˝, ˝forog a feje˝ (összezavarodott), ˝hamut szór a fejére˝ (ha megbántott valakit), ˝maga fejére csinál sulykot˝, ˝fejét viszi a vásárra˝ (életét kockáztatja), ˝töri a fejét˝ (igyekszik valami nehezet megoldani, megérteni), ˝fő a feje˝ (ha valami nyugtalanítja), ˝a fejére ül valakinek˝ (nagyon szemtelenné válik iránta), ˝fel a fejjel˝ (bátran, ne csüggedj!), ˝egy fejjel feljebb˝ (szellemileg felülmúl valakit), tótágast áll a feje˝ (túl sok az információ), ˝a fejébe ment a tej˝ (buta) ˝elveszíti a fejét˝ (idegessé, meggondolatlanná válik), ˝homokba dugja a fejét˝ (semmibe veszi a problémát, ignorálja azt), ˝valakinek a fejére olvas valamit˝ (rápirít), ˝Én sem estem a fejem lágyára˝ (magam is értek mindent és képes vagyok), ˝A fejeddel felelsz˝, ˝fővesztés terhe mellett˝ (felelős vagy).

A fej közvetlenül kapcsolatban van az ember egyéniségével. Ily módon, a fejfájás (különösen a felső részében) azt üzeni, hogy az ember a falba veri a fejét, vagyis szemrehányásokkal illeti és alul értékeli önmagát. Túl nagy igényeket támaszt önmagával szemben. A vezetőknél gyakran fordulnak elő a fejjel kapcsolatos problémák, akkor, ha félnek attól, hogy valóban vezetővé váljanak, hogy irányítsanak. A fájdalom a homlokban akkor jön létre, ha az ember túlfeszíti magát, miközben arra törekszik, hogy mindent megértsen.

˝Annyi minden szakadt a fejemre˝ , ˝nem akarom már a fejemet törni ezen˝, ˝a fejemmel játszom”, ˝a fejemnél magasabbat nem ugorhatok˝, ˝elvesztettem a fejemet˝. Ha az ember használja a fenti kifejezések valamelyikét, – árt neki a félelem, amely ezek mögé bújik.

A fejben minden érzékszerv megtalálható, és a fej a test fontos része. A fejfájás zavarja az embert a látásban, hallásban, szaglásban, az íz érzékelésében és abban, hogy elmondja az igazi igényeit – vagyis végső soron, hogy önmaga legyen. A fejfájásnál az induló impulzusok a fej szintjén blokkolódnak. Ez túlfeszült helyzetben jön létre. Ilyenkor elsősorban a szellem működése szenved kárt. Az ember úgy érzi, hogy a feszültségtől és problémáitól a feje szinte ˝kocka alakúvá˝ válik. Ez a problémák világa, túlzott terhelések a fejre, az EGO, bizonytalanságának megnyilvánulása, amely töri a fejét valamin, ami megoldhatatlan (gondolatok, eszmék általi betegség). Ez olyan, mintha megkísérelné áttörni a falat, akadályt a fejével (az a principium alkalmazása, amely szerint ˝ott, ahol a fej befér, a többi is át tudja préselni magát”). Néha a fejjel kapcsolatos problémák a hatalomra való törekvéssel függenek össze, vagy személyiségének túlértékelésével (az ember szó szerint a ˝fejébe vesz valamit˝). A fejfájás keletkezhet a hamis gondolatoktól való intésként. Túl nagy terhelések kiváltják a fájdalmat: ily módon megnyilvánul a becsvágy, kitüntetés elvárása, önteltség. A helyzetek lehetnek elnyomóak, nyomasztóak.

A fejfájás migrén formájában is jelentkezhet. Általában a migrénre jellemző rohamszerű fajdalom a fej valamelyik oldalán lép fel. Gyakori kísérő tünetei: hányinger és hányás, néha látás és beszédzavarral jár. A rohamok több órán át is tarthatnak, sőt néhány napon át is folytatódhatnak. Mivel ez a megbetegedés közvetlenül kapcsolatban van a személyiséggel, az ember egyéniségével, ebben az esetben a migrén annál az embernél fejlődik, aki nem engedi meg magának, hogy önmaga legyen. A migrén olyan embernél jön létre, aki bűntudatot érez, amikor mindazok ellen lép fel, akik nagy hatást gyakorolnak rá. Egyszerűen az ilyen ember nem tudja, hogy mire van szüksége valójában, és tehetetlenné válik, mivel nem önállóan éli az életét, hanem mintha egy másik ember árnyékában élne.

A migrén álcázza a gyűlöletet a kényszerrel szemben, az ellenállást az élet menetével szemben, az önleértékelést, önkritikát, különböző félelmeket, többek között a szexuális félelmeket is.

Azok az emberek, akiknek migrénjük van, gyakran nehézségeket tapasztalnak a szexuális életükben, mivel nem fejlesztik az alkotói princípiumukat. Ezen készség szimbóluma az emberi testben a nemi szervek. A migrén gyakran tudatalatti kísérlet arra, hogy kiélje azt a szexualitást, amikor az erotikus impulzus leblokkolódott a fejben. Hiszen a migrénes roham orgazmushoz hasonlítható, és akkor a fej alhassá válik.

A fej egyik vagy másik felében lévő fájdalom utal arra, hogy az életszféra melyik területe okozza a fájdalmat, és a fej ezzel a fájdalommal segítségért kiált. Gyakran ez a gondolkodás és az érzelmek egyoldalúságát jelenti. Gyakori, hogy a fejfájás kétségbeeséssel kezdődik, amely a fejben és a tudatban lévő kettősségre utal. Az adott esetben, pszichoanalitikai szemszögből, a fejfájás az önérzetében megbántott ember reagálása, vagyis az ember helytelenül reagál arra, hogy hogyan viszonyulnak hozzá mások.

A fejfájás jelzi, hogy az ember rossz helyen keresi a fájdalom okát. Tulajdonképpen a fej utal arra, hogy hol keresse – hiszen a fejben található az agy, amelytől indul a helytelen gondolkodás.

Mit tegyünk, hogyan szabadítsuk meg magunkat a fejfájástól?

Először is, rendbe kell hoznia a kapcsolatát az igazi Énjével, azaz legyen önmaga. Nem kell magát kényszerítenie arra, hogy olyan legyen, amilyennek véleménye szerint a környezete szeretne Önt látni. Ezen a világon senki sem képes a környezete elvárásainak megfelelni.

Kérdezze meg önmagától, mint a barátjától, mi az, ami zavarja Önt abban, hogy olyan legyen, amilyen szeretne lenni, hogy saját magának feleljen meg és nem másoknak? Szabály, hogy az alapvető zavaró tényező mindig ugyanaz az ok – a helytelen gondolkodás. Nem kell arra gondolni, hogy jobban fogják szeretni, ha tanúsítja valakivel kapcsolatban a függőségét.

Engedje meg magának azt, hogy ne legyen tökéletes és biztosítson a maga számára mindent, ami szükséges az igazi célja eléréséhez.

Ahhoz, hogy megértse, hogy mi történik, fel kell ismernie azt a nyomást, amelyben állandóan tartózkodik, és azt a problémát, amelyen Ön állandóan töpreng. Hogy szert tegyen ilyen vagy olyan szükséges döntésre, meg kell tanulnia áttekinteni az EGO-t a saját határain és vágyain belül. Meg kell tanulnia értékelni önmagát anélkül, hogy túlértékelné magát.

Engedje ki magából az egyoldalúságot, korlátoltságot (szűklátókörűséget), becsvágyat (nagyravágyást), makacsságot. Határozza el magát, hogy bátrabban haladjon az új szférákba, hogy kellő pillanatban képes legyen dönteni. Emlékezzen arra, hogy a döntések gyakran intuitíve történnek. Amint megjelenik a fejfájás, fontos, hogy tudatosan tegyen félre minden dolgot, amely miatt kénytelen feszíteni magát, és a fejét ˝törni”.

FELDOLGOZÁS

1) Intellektuálisan meg kell békélnünk a szexuális eredettel és a nekijáró helyére visszahelyezni azt. Meg kell tanulnunk felismerni és szeretni a saját mélységeinket. Meg kell békélnünk a saját nemi hovatartozásunkkal és az ˝alsó szintű˝ helyünkkel a testben, vagyis fogadjuk el minden tulajdonságával a férfi és a női aspektusunkat.

2) Össze kell hangolnunk a gondolatainkat, késztetéseinket és cselekedeteinket.

3) Meg kell tanulni őszintén ˝nem˝- et mondani.

4) Egyensúlyt kell teremteni az önfeláldozás és az Ego igényei között.

5) Szabályozni, egyensúlyozni, harmonizálni kell a nagyagy jobb (érzések) és a bal (gondolatok) féltekéjét.

6) A féloldalasságból (ami egy olyan érzés, hogy az ember csak félig érzi magát embernek) létre kell hozni a teljes egészet (két félből egy egészet): emberi létének mind a két felét el kell fogadnia (a fényt is és az árnyékot is). A sötétben fényre kell szert tenni. Amikor az önmagával való elégedetlenségét elengedi, az ember már nem meríti ki magát munkával, és már nem fogja kétségbeesésében azt mondani: „semmit sem akarok…”. Az önmagával való belső munkát szükségszerűnek és a legfontosabb munkának fogja tekinteni.

Jusson eszébe a megbocsátás, hiszen ez az egyetlen felszabadító erő a világmindenségben. A megbocsátás ne az elme kívánságára legyen, hanem szívből kell indulnia, és a szív vágya legyen. Igényelje a megbocsátást, és a stresszhegy szép lassan eltűnik. Hiszen valójában nem a stressz okozza a fájdalmat, hanem maga az ember azzal, hogy magába fojtja a stresszt. (A hagyma nem ont könnyeket, amikor pucolják. Az ontja a könnyeket, aki pucolja).

Hogyan ismerjük fel a stresszt? A stresszre utalnak a felszínre törő emóciók, amelyek arra várnak, hogy elengedje őket. Ne halassza későbbre! Ne feledje, hogy minden betegség a stressz materializációját jelenti. Az ember fizikailag egészséges marad mindaddig, amíg képes kordában tartani a stresszt. Ha már nem képes erre, akkor már nem is akarja megfékezni, és akkor emóció formájában kilobbantja a stresszt. Minél erősebb a stressz, annál komolyabb betegség jön létre. Amikor az ember felvállalja a felelőséget az életéért és az egészségéért, akkor lépésenként megszabadítja a testét minden negatívumtól. Minden egyes elengedés változást hoz a megszokott életébe, és megváltoztatja a pszichikum sztereotip reagálását. Ehhez hozzá kell szokni. Ne siessen, vértezze fel magát türelemmel, és akkor képes lesz örülni ennek a munkának. Aki elsieti, az ebből adódó válságot lesz kénytelen megtapasztalni.

Még egy fontos dolog van, amelyet meg kell jegyezni: a rossz rosszat szül, amikor az úton ellenállással, akadállyal találkozik az ember. Meg kell tanulni szűrőként működni: ha Ön nem jelent a rossz számára akadályt, akkor az az Ön számára nem lesz rossz. A rossz elleni küzdelem a rosszat erősíti, a szeretet pedig, amellyel megajándékozza, csökkenti a rosszat.

Minél jobban szeretjük a rosszat, annál jobbá válik a rossz. A rossz mindig a szeretet hiányát jelenti, Ön pedig olyan ember lehet, aki pótolhatja a hiányzó szeretet. Ha az ember képes erre, akkor már nem lesz elégedetlen önmagával és a világgal.

Mivel kezdjük ezt a belső munkát? Mindenekelőtt, kezdjük el a gondolkodásunk átalakítását. Kérjünk bocsánatot a gondolkodásunktól azért, hogy mind mostanáig nem lehetett rugalmas, a tehetetlenségért, a sztereotip működésért és a dogmatizmusért.

Kérjünk bocsánatot a felhalmozódott elégedetlenségünktől azért, hogy hamarabb nem engedtük el. Kérjünk bocsánatot a hibáinkért a kommunikációs csákránktól (Visudhi), különösen a háti részétől – a nyaktól és a vállaktól hátul /az elégedetlenség és a túlzott elvárás zónái/. Kérjünk bocsánatot a fejünktől, azért hogy blokkoltuk a szeretet áramlását a szívünkből a fej irányába, és emiatt a fejünk kénytelen volt szenvedni.

Később meg fogja tanulni, hogyan engedje át magán a keletkező elégedetlenségét úgy, hogy ne akadjon meg Önben semmi olyasmi, ami fájdalmat okozhat. Ily módon bölcsességre tesz szert, immár szenvedés nélkül.

Dr. Parusova Natalia
Fordítás: Mező Léna

Vélemény, hozzászólás?