A MÁJ ÉS AZ EPEHÓLYAG

A MÁJ ÉS AZ EPEHÓLYAG

A MÁJ ÉS AZ EPEHÓLYAG
(A probléma metafizikai jelentése és okai)

A máj fontos szerepet játszik az emberi szervezet több működésének koordinálásában: 1.) A máj enzimeket választ ki, többek között az epét is, mely a belekbe kerül, és ily módon részt vesz az emésztés funkciójában. 2.) A máj aktív hatást gyakorol a szénhidrát, zsír és fehérje anyagcsere minden folyamatára. 3.) A máj felel a véralvadásért, megszabadítja a szervezetet a toxikus anyagoktól.

És éppen a májfunkciók sokszínűsége miatt mondható, hogy a máj metafizikai szinten szellemi szintézist valósít meg: az ő konstruktív princípiuma a fehérje az anyagcserében jut kifejeződésre, a zsíranyagcsere a bőséget tükrözi, az epe kiválasztódása tükrözi a mérgek felhalmozódását és kiválasztódását.

A máj gyakorlatilag a hangulat barométere, jelzi, ha az ember optimista hangulatban van és az élete értelemmel, telítődik, vagy, ha depresszióban és kiúttalanság állapotában van. A máj a harag és a primitív emóciók helye és gyakorlatilag az ember alapvető temperamentumát határozza meg: kolerikus, melankolikus, szangvinikus, flegmatikus. Az epe termelése és kiválasztása agressziót fejez ki (erre utalnak a következő kifejezések is: epeömlés, epés ember, epés megjegyzés, szinte megzöldült (megsárgult) a méregtől, sárga az irigységtől, rosszmájú, hízik a mája. Ugyanakkor ez az undor (hányinger), az emberi bosszúság és harag lakhelye. „Megpukkad a méregtől”, „tépi a haját”.

Szimbolikailag a máj szorosan kapcsolódik az „élet” fogalmához, az új élet megszületéséhez. A máj szimbolizálja az értékelést, a világnézetet a „lent”-et (kezdet, eredet) és a „fent”-et (munka, kutatás, érzékenység, szenvedély). Metafizikailag a máj egy olyan tartályt jelent, amelyben halmozódik a rosszindulatú hatalmi vágy miatt elfojtott indulatos harag.

Rendeltetése: különbséget tesz és értékel, keresi a dolgok mértékét és az élet értelmét, visszacsatol az ősforrásokhoz.

A problémák akkor jelentkeznek, amikor az ember mérgelődik, nyugtalankodik, krónikusan panaszkodik mindenre, igazolja a kötekedéseit, gyakorlatilag becsapja (ámítja) önmagát, ahelyett, hogy rugalmasságot tanúsítana és alkalmazkodna a helyzethez. Miért történik mindez? Leggyakrabban azért, mert gyűlöletet érez az igazságtalansággal szemben, fél a következményektől, fél, hogy bűnösnek nyilvánítják, fél, hogy valamit elveszít, megsértődik, ha nem kap meg valamit az elvárásainak megfelelően. Miután nem képes alkalmazkodni az új helyzethez, haragot érez és csalódottságot. Minden zavar, amely kapcsolatban van a máj működésével, arra utal, hogy az ember közel áll a depresszióhoz, legtöbbször ezt még sem ismeri fel. Ha az ember jól nevelt, minden helyzetben törekszik arra, hogy visszafogja magát. Igyekszik nyugalmat mutatni, még akkor is, amikor erősen bántja valaki vagy valami, nem engedi ki a haragját, és ez ugyancsak máj problémához vezet. Egyre több keserűséget és bánatot halmoz a lelkében. És ha ez a folyamat hosszú ideig folytatódik minden feloldás nélkül és a lelki nyugalom, nem következik be, akkor egy fajdalommal párosuló roham jön létre hányinger, gyengeség stb. kíséretében, ami kapcsolatban van a máj megbetegedésével.

A májprobléma mentális szinten azt jelenti, hogy az ember rosszul koordinálja mindazt, ami az életében történik. Ahelyett, hogy alkalmazkodna az eseményekhez és az emberekhez, ítélkezni kezd fölöttük, erővel igyekszik változtatni rajtuk, az elme túlzott aktivitás a révén blokkolja szíve mozgását.

Ha az ember haragszik, az azt jelenti, hogy megfeledkezik arról, hogy magát a másik helyébe képzelje és arra törekszik, hogy mindig neki legyen igaza. Ennek az a következménye, hogy gyakran sértődötté válik. Ne siessen a következtetésekkel, gondolja át végig pontosan és elemezze ki a történteket, és csak ezután döntsön, mondjon, vagy tegyen valamit. A máj minden esetben azt üzeni, hogy az embernek mindene megvan, ahhoz, hogy megvédje magát. Nincs értelme halmozni a stresszt, miközben tudjuk, hogy minden betegség stresszből ered. Minden stressz az „ENGEM NEM SZERETNEK” című félelemből fakad.

Ne feledje, hogy a természet alapvető törvénye: hasonló hasonlót vonz. Éppen ezért a stressz betegséget szül. Először az emberben levő stressz vonz más hasonló stresszt, ily módon egyre több és több stressz felhalmozódik, és végül lavinaszerűen rászakad az emberre.

Az alapvető stressz: bűntudat, félelem, indulatos harag. A többi stressz sokasága – az alap stresszek végtelen változata és kombinációja. Amikor a stresszek felhalmozódnak, egymásba alakulnak át. A bűntudatból félelem jön létre, félelemből indulatos harag lesz, az indulatos harag elpusztítja az embert. A stressz fejlődési lánca: akinek bűntudata van, azt megvádolják, és akkor az ember maga is vádolni kezd, ez pedig már indulatos haragot jelent. Akiben félelem lakozik, mindig találkozik olyan valakivel vagy valamivel, aki, vagy ami ijesztgetni fogja őt. Ezután ez az ember maga is ijesztgetni kezd másokat, ez pedig szintén indulatos haragot jelent. Annak számára, aki magában hordozza az indulatos haragot, mindig lesz valaki, aki gyűlöletből dühíteni fogja, és ez az ember maga is gyűlölni kezd. Ez pedig az indulatos harag felhalmozódása, amely rosszindulatú pusztító haraggá alakul át.

Minél erősebb az indulatos harag másokkal szemben vagy önmagával szemben, annál komolyabb betegségek fejlődnek nála. Minél több olyan ember van, akitől fél, akiben nem bízik, és akikről azt hiszi, hogy rossz szemmel néz rá, sőt rosszat akar neki, aki őszerinte arra törekszik, hogy kinevesse a tudását, képességeit, annál több gondot okoz a mája. Ha az ember nem hagyja magát, védekezik, összeszorul a rekeszizma. A rekeszizom begörcsöl és a máj tovább, nyomja lentről. Ennek eredményeképpen minél jobban próbálkozik bátornak mutatkozni, amikor ellenáll, annál jobban tömörül és megnagyobbodik a mája. Ez azért történik így, mert az ember gyűlölettel viszonyul az elnyomóihoz. Elrejtheti az érzéseit, de akkor is ez történik, ahogy a májat sem látja a szem.

Az epehólyag a májból odakerült epét tartalmazza. Emésztés közben az epehólyag megnyílik, és epét üríti ki az epevezetéken át a nyombélbe.

Az epe jelképesen változást, átalakulást továbbá rafinált agressziót, dühös haragot, maró gúnyt, epésséget jelent. Az epe rendeltetése az agresszió lerombolása (amely kipukkad, mint a szappanbuborék), megszelídít (megfékez) mindent, ami túl bőséges vagy felesleges, tökéletesíti és átalakítja az életet.

A legelterjedtebb epehólyag probléma az epekövek kialakulása, amelyek elzárhatják az epehólyagot vagy vezetékeit. Szabály szerint a kövek azoknál az embereknél jelennek meg, akik visszafojtják az érzéseiket, olyan súlyos gondolatokat és érzéseket érlelnek magukban, amelyek valamiféle kielégületlenséggel, féltekénységgel, irigységgel stb. kapcsolatosak, akik attól félnek, hogy valaki behatol a területükre, vagy valaki valamit elvesz tőlük. Gyakran az epekövek olyan embereknél jönnek létre, akik egyet gondolnak, mást mondanak, harmadik félét tesznek. Például, az ilyen ember akar valamit, azt mondja mindenkinek, hogy cselekedni szeretne, de nem tesz semmit ahhoz, hogy valóban elérje, amit akart, vagy megengedi másoknak, hogy lebeszéljék arról, hogy azt tegye. Ennél az embernél ez kielégületlenség érzést, és gyakran agressziót vált ki, amelyek egyre halmozódnak és koncentrálódnak benne. Ahhoz, hogy a kövek ne alakuljanak, meg kell szüntetni a hezitálásokat, a hosszú töprengéseket és bátran, a vágyaknak megfelelően kell cselekedni.

Az epehólyagban előfordulhat gyulladás (cholecistitis). Metafizikailag ez nyílt harcot jelent a tudat alól felszínre törő agresszióval. Mit tegyünk? Találjuk meg a bátorságot ahhoz, hogy kiszabadítsuk magunkból az agressziót, a dühöt.

Ha az ember felismeri haragos indulatát, könnyebben elengedi azt. Egy látszólag kiegyensúlyozott ember nem érti, hogy miért kell neki változnia, hiszen ő így is kiegyensúlyozott. Az, aki elrejti a haragos indulatát, mindig protestál – hisz ő olyan jó ember és senkinek nem okoz rosszat. A rosszindulat mindig rosszindulat marad. Még akkor is, ha éppen nem jut kifejezésre – jelen van a rosszindulat – és amikor váratlanul felszínre tör, észrevétlenül erősebbé válik, akkor kiderülhet, hogy javíthatatlanul átsiklottunk felette. Egyszerűen meg kell próbálnunk megérteni, hogy a rosszindulat azért jön az emberhez, hogy megtanítsa valamire, hogy feladja neki a leckét. És ez meg is történik, bármennyire is tagadja az ember saját rosszindulatát. A tagadó ember szerencsétlensége az, hogy nem érti ezt a tagadást, és igényt érez arra, hogy bebizonyítsa, mindenkinek az igazát vagy mentegetőzzön (igazolja magát). Az ilyen ember nem akar gondolkodni, megsértődik, ingerültté válik, mérgelődik, de ezt is tagadja.

Éppen emiatt, aki tagadja ezt, a szenvedésre kényszerül, bár ő úgy látja, hogy mindenben helyesen cselekszik. Jobb, ha felismerjük azt, hogy az, amit mi másokban látunk minden bizonnyal bennünk is, megvan, és miután megtaláltuk EZT magunkban, engedjük el EZT magunkból.

A vágy, hogy ellenálljon a rosszindulatú haragnak, pusztítja az embert. Fontos, hogy ezt a rosszindulatot engedje át magán, nehogy megakadjon Önben. Ehhez képzelje el, hogy a rosszindulat átfolyik Önön és érzékelje azt a helyet, ahol folyik a rosszindulat. Ez a hely ugyanis reagál majd valamilyen érzéssel: feszültséggel, nyomással, szurkáló érzéssel, fájdalommal. Nevezetesen ott van legtöbb probléma. Nem kell félnie, engedje el a félelmét és folytassa a képzeletével való munkáját. Határozza meg pontosan a kellemetlen érzet lokális helyet, jelölje meg a határait, a formáját, sőt színét és minőségét is. Ismerje fel, hogy ez az érzet nem része az Ön szervezetének – ez egy idegen eredetű energia, amely megakad Önben. Teljes joga van ahhoz, hogy rendelkezzen saját belső terével. Éppen ezért, hogyha Ön már nem kívánja, hogy ez az érzés továbbra is a testében tartózkodjon és szívja az életenergiáját, hozza meg azt a döntést, hogy ez az energia hagyja el az Ön testét. Nyugodtan figyelje, hogyan változnak a belső érzései. Értékes segítséget nyújthat saját magának azzal a képességgel, hogy kivezeti rosszindulatát, amely így eltávozhat Önből, hogy Ön jól érezhesse magát.

Az ember valódi értéke a szellemének bölcsességében rejlik. A bölcsesség mindig a fizikai és szellemi nehézségek, megismerésén keresztül jön meg. Egyre bölcsebbé válik az az ember, aki megtanulja a fizikai nehézségek szellemi erőfeszítés által történő leküzdését. Igazán bölccsé az válik, aki megtanulja, hogyan változtassa meg az anyagot pozitív gondolatok segítségével.

Hogyan tanuljuk meg a bölcsességet? Mindig fel kell ismernünk, hogy mi történik bennünk, hogyan születnek bennünk bármilyen gondolatok, emóciók, érzések, érzékelések. Végtelenül őszintének kell lennünk önmagunkkal. Ne felejtsük el, hogy mindazt, amit mi mások számára teszünk, valójában magunk számára tesszük. Az embert érő betegség valójában segíteni próbál. Azt mondja: „Van még időd arra, hogy a hibáid kijavítsd. A félelmed és a haragod, valamint az, hogy téged nem szeretnek, hogy a szeretet nem jelent értéket, alvó állapotban vannak, ezeket egyszerűen fel kell ébreszteni.

Ember! Te sohasem tudtál szeretni a lelkeddel! Most itt az ideje, hogy megtanuld!. A tested csakis a lelki szeretet hiánya miatt szenved és pusztul a betegségtől.”

Tudnunk kell azt és emlékeznünk kell mindig arra, hogy semmi nem történik véletlenül vagy váratlanul. A testünk annyira nyilvánvalóan figyelmeztet a kialakult szituációra, hogy ezt egyszerűen nem észrevenni lehetetlen. Szabály szerint először a bőr jelez. Úgyis lehet mondani, hogy a bőr az ember lelki életének földrajzi térképe. A száraz bőr azt jelenti, hogy az ember nem akarja kimutatni a rosszindulatát. A Kivörösödések a bőrön arra figyelmeztetnek, hogy az Ön stressze elérte a határát, robbanásveszélyes és állandó felindulása táptalajt jelent a félelem és rosszindulat közötti küzdelem számára.

Ne felejtse el, hogy a gondolat uralja az életet. A jó gondolat jót terem, a rossz gondolat – rosszat. Az ember gondja, hogy javítson a gondolkodás módján, és ne más emberek hiányosságain törje a fejét. Ha a fizikai betegséget mesterségesen szüntetjük meg, csak gyógyszerek által, vagy minden egyes alkalommal, sebészi beavatkozással, akkor a test elveszíti a lehetőséget arra, hogy leckét adjon. Akkor a baj a pszichikumba kerül. Az emberi test a lelket és a szellemet, egyesítő hidat jelent. Ennek a hídnak az erősségét az ember megfontoltsága határozza meg. Ez a megfontoltság az istentől eleve adatott és a jövő irányába fejlődik. Hogy ez a fejlődés bekövetkezzen, szükséges, hogy úgy viszonyuljunk magunkhoz, mint barátunkhoz, beszélgessünk úgy magunkkal, mint a legokosabb emberrel. Sajnos, az ember sokszor egyszerűen „megvakul” a stressztől és már nem látja a jót, csalódik az életben. De ennek ellenére meg kell tanulnunk, szeretni az életet, magunkat, más embereket.

Dr. Parusova Natália
Fordító. Mező Léna

Vélemény, hozzászólás?