A Karmapszichológia alapjai

Közismert, hogy a törvény az ember akaratától függetlenül létező, objektív valóság. Vannak fizikai, tudományos törvények, és vannak szellemi törvények is. Például, egy ország törvényei arra hivatottak, hogy védelmezzék az ember jogait és érdekeit, és ne legyenek ellentmondásban az állam érdekeivel. De az emberek által kitalált törvények nem mindig felelnek meg a kozmikus etikának. Például, egyes országokban megengedik a súlyosan és reménytelenül beteg emberek élettől való megfosztását. De ki az, aki 100%-osan képes eldönteni, hogy a beteg ember esete tényleg reménytelen? A Világmindenség törvényei szerint, a kozmikus etikának megfelelően minden betegség karmikus próbatételként adatik az ember számára, ami azt jelenti, hogy mindenkor megadatnak az eszközök is annak leküzdéséhez. A betegnek vagy hozzátartozójának szellemi szinten kell megtalálnia a probléma megoldásának lehetőségét, és akkor a hagyományos módszerekkel is könnyen meggyógyul a test. A kozmikus törvények úgy működnek, mint a bumeráng. Azok fogják viselni a felelősséget a szellemi törvények megszegéséért – amely mindig karmikus következményekkel jár – akik megfosztják az életétől az embert.

Mindannyian közös világban élünk és sokszor kapcsolódunk egymással, különböző szinteken. Minden ember életét áthatják kapcsolatai, melyek létrehozzák életének struktúráját, és amelyet a szellemi törvények határoznak meg. Ezeket, a törvényeket nem mi állítjuk össze. Férfiként vagy nőként születünk erre a világra, és jogunk van választani: a törvények ellenében cselekszünk, vagy megismerjük azokat, és ennek megfelelően cselekszünk. Az ember számára a választás joga többféleképp érthető. Például, kijelentheti, hogy joga van erőt alkalmazni, majd értelmesen is felhasználhatja vagy akár elpazarolhatja azt.

A szellemi törvények léteznek, akár el akarjuk ismerni akár nem. Nem megkerülhetőek, mivel a szellemi törvényeken kívül nincs élet. A szellemi törvények elnevezése a «szellem» szóból ered. Ezek a törvények a Legfelsőbb szférákkal, az egész Világmindenséggel, a Kozmosszal kapcsolatosak. Sokak számára még nem világos: mit jelent a Szellem? A szellem isteni jelenség, tehát örökké való. Lényegében a Szellem a káoszt megszelídítő tevékenységet jelenti. Az emberi lényegben a Szellem megnyilvánulása a légzés. Ezért olyan fontos a különböző légzéstechnikák gyakorlása, a légzés ritmusának és mélységének rendbe hozása. Az emberi szellem az egyetlen életre keltő, nem anyagi jellegű princípium. A szellem mindennek a közepe, és elsősorban a szeretet, a teremtői princípium megnyilvánulása, a legmagasabb szintű boldogság. Bessant Anna szerint, «a Szellemre nem jellemző a szenvedés, az azokból a burkokból és struktúrákból fakad, amelyekbe a Szellem be van zárva, és nem pedig az ő természetének lényegéből». Sem a Szellem, sem az Anyag külön külön nem hoznak létre életet, és az élet véget ér szétválasztásukkor.

Mindaz, ami a Földön van – az élet meghatározott formája és mező, amelyben fejlődik és növekszik a tudat. A hullámfizika szempontjából a tudat az anyag mezőbeli (torziós) különös formája, lényegében holografikus számítógép. Az ember – a mező, vagyis a szellem és a test egymáshoz való viszonyulása. A Szellem (a mezőbeli struktúrák) elsődleges, tehát a szellem érdekei prioritást élveznek (időben elsődlegesek). Tehát, minden élethelyzet mindenek előtt a szellemi struktúrákra dolgozik. Ha az ember felismeri ezt, akkor megváltozik az eseményekhez való hozzáállása, mind a jelenben, mind a múltban és a jövőben is, és a Világ ésszerűségének érzete jelenik meg benne. Kezdi megérteni, hogy bármely történés Oka mindig benne van, és elfogadja, mint adott dolgot, mint a logikát. És így minden vele történt dolgot jónak talál.

A tudat a Kozmosszal való együttműködés foka, törekvése rendeltetésének végrehajtására a Világban, a Tevékeny Értelem eleme. Léteznek a Tudat különböző fokai a kaotikus struktúrával rendelkező primitívtől kezdve egészen – az emberhez is és a kozmoszhoz is tartozó – legfelsőkig, amely feltárja az igazságot azok számára, akik elérték ezt a szintet. Vizsgáljuk meg az egyes alapvető kozmikus, szellemi törvényeket.

• – A Szellem törvénye. Isten (Kozmosz, Világmindenség, Legfelsőbb Értelem, Abszolútum, Teremtő, Természet) végtelenül szereti az embert, és nem tesz rosszat az embernek. Ez a törvény a legmagasztosabb igazságot hirdeti, amelyről az ember keveset tud, és még ha ismeri is, gyakran megfeledkezik róla.
• – A szabad választás, az akarat megnyilvánításának törvénye. Az embernek joga van, ahhoz, hogy elgondolásaiban megnyilvánítsa akaratát, különböző választásokat tegyen. Minden nap, gyakorlatilag minden pillanatban az élet ilyen vagy olyan választás elé állítja az embert. A választás egy lengő mozgás, gyakorlatilag egy inga, amely állandóan mozgásban van az egyik pólustól a másikhoz. A „+” -tól „–” -hoz és vissza. Az ember jót vagy rosszat választ, szeretetet vagy gyűlöletet. Az élet pedig helyzetek formájában mutatja meg, hogy mennyire választott helyesen. Így kapja meg az ember életleckéjét, amelyet kielemez és megtanul, miközben egyensúlyba hozza érzéseit és emócióit. Így tisztább gondolkodásra és az élet megértésére tesz szert.
• – A Teremtés törvénye. Az emberben van isteni, teremtői princípium. Amihez csak hozzáér az ember, mindenhez saját magyarázatot ad. Nincs két egyforma ember, mindenkinek sajátos tulajdonságai vannak, mindenki kialakítja saját világmagyarázatát, másoktól eltérően látja a helyzeteket. Minden ember egyéni és megismételhetetlen.
• – A tagadás, el nem fogadás törvénye. Ha az ember valamit nem fogad el vagy tagad, az követni fogja őt az életében mindaddig, amíg el nem fogadja, és bele nem törődik annak létezésébe. – Az Igazság törvénye. Az Igazság egy az egész Világmindenségben és nincs semmilyen viszonylagos igazság. Az Igazsághoz csak egy Út vezet és az a tudatunkban halad. Hogy hová vezet a többi út – azt csak találgatni lehet. A hamis úton gyakran sok romantikus és vonzó dolog van, ez az út sokkal könnyebb és nem látható a veszély. Hamis útból rengeteg van, ezeken el is lehet tévedni.

Az igazi Út tartalma a tudat behangolása, amelyet az ember belső munka segítségével valósít meg, és ehhez kötelező feltétel, hogy jó kapcsolatokat teremtsen a környező világgal, vagyis az emberekkel és saját belső világával. Az igazi Úton való haladást a belső változások sebessége jellemzi. Megváltozik a gondolkodás, az elme hangulata, kiegyensúlyozottá válnak az emóciók, megnő a szellem ereje.

• – A próbatétel törvénye. Az ember életének minden eseménye az igazság próbatételét jelenti. A próbatétel az igazság tesztje. Bármilyen kapcsolatban, legyen az barátság, szeretet mindig lesznek próbatételek. Ez törvény. A kapott spirituális tudás ugyancsak próbára lesz téve. Az élet különböző helyzeteken keresztül mindig próbára teszi az ember új nézeteit és meggyőződéseit.
• – Az Út törvénye. Ebben a törvényben a személyiség haladásának iránya és sajátossága bontakozik ki úgy a fizikai, mint a szellemi térben. Az emberi élet Abszolút minden megnyilvánulása ideával, energiával és végső céllal rendelkező mutató szerint terjed. Az ember életcélja lehet szellemi tapasztalat, vagy «komfort zóna» keresése.

Bármennyire is okos az ember, ha nem ismeri az Utat, és nem rendelkezik céllal és értelemmel, zsákutcába jut. Az emberek értékelik az eszességet, az intellektust, de ha az elme nem irányul a helyes útra, akkor az ember mindennek kevés hasznát veszi.

• – A kapcsolat törvénye. Minden jelenség kapcsolatban van egymással. Minden jelenség kapcsolódik a szellemi világhoz. Az ember a szellemi világ és a fizikai világ közötti kapcsolat csatornája. Az emberi test – az Isten és a lélek közötti kapcsolat. Az életben maguknál a jelenségeknél fontosabbak az összefüggéseik. Különben az ember nem magát az életet fogja látni, hanem csupán különálló részleteit. A kapcsolat jelenti minden élet kezdetét. Ha nincs kapcsolat – nincs élet. Így van ez az emberi szervezetben is: ha van stabil kapcsolat az agy és rendszerek, szervek, sejtek között – van egészség, ha nincs – betegségek, és szenvedés van.
• – Az aranyközép törvénye. A Világmindenség nem osztja fel a dolgokat jóra és rosszra, sajátra és máséra, jelentősre és jelentéktelenre, helyesre és helytelenre, szükségesre és szükségtelenre. A szellemi világban minden harmonikus, minden dolog központi helyet foglal el. Az egész nem válik szét megnyilvánultra és még nem nyilvánultra.
• – A Testet-öltés (reinkarnáció) törvénye. Minden, ami él rendelkezik azzal a képességgel, hogy újra testet öltsön az evolúciós fejlődés során. Közben történik egy szakaszos átmenet a következő fejlődési szakaszra. Az ember normálisan nem emlékszik az elmúlt életeire, mivel a múlt emléke zavaró lenne a jövőbe való törekvésében. A még nem testesült állapotban a lélek egy hónaptól egészen ezer évig tartó időt is eltölthet.
• – A karma törvénye vagy az ok-okozati törvény. Az ok-okozati összefüggés mechanizmusának megértése nagyon fontos feladat az ember számára, mert minden létező összefüggés az ember által jön létre és az emberben zárul be. Az ember létezik az időben, időtestben, amelyet nem egy életen át birtokol. Ezt az időbeli testet gondolkodása, belső késztetései, viselkedése és az élethez való viszonyulása határozza meg. Az ember megszületik, különböző földi feltételek között él, lassan fejleszti isteni potenciálját. Jelenlegi sorsa, képességei, tehetsége, fizikai teste, egészsége – mind a múltbeli földi életeinek gyümölcsei.

Minden ember folyamatosan teremti saját eljövendő sorsát, méghozzá az élet három szférájában: mentális, érzékien emocionális és fizikai szférákban. Éppen ezért felelőssé válik mindenért, ami az ő befolyási körében keletkezik. A Szellemi világban minden ember óriási lehetőségekkel rendelkezik. Élete folyamán mindenki előtt nagy munka áll, mindenek előtt az önmagán való munka. Ez a belső munka, melynek mélysége a tudatosság fokától és az akaraterőtől függ, teljes mértékben elérhető az érettek számára. Az önmagunkon való munka jelentősen nehezebb bármilyen más munkánál, még a legnehezebb fizikai munkánál is. És ezt a munkát már most el kell kezdeni, nem szabad elhalasztani holnapra, és soha nem szabad befejezni.

Az utóbbi időben divattá vált minden problémát a felhalmozódott karmához kapcsolni. Valójában az életproblémák, betegségek vagy egyszerűen a vágyak rossz megvalósítása megnyilvánulásainak alapvető oka mindenek előtt az, hogy az ember negatív emóciókkal telítődik, gyakran ítélkezik minden és mindenki fölött, nem tud megbocsátani, negatívan gondolatokba lovalja bele magát a körülötte lévő világgal kapcsolatban, vagyis konfliktusban van azzal. Fontos megérteni, hogy a karma mindig ott van tudatunk áramlásában, jellemünk megnyilvánulásaiban. Az ember sorsa és jelleme egy szétválaszthatatlan egész. Miután megváltoztatja a világhoz, önmagához, más emberekhez való viszonyát, az ember képes lesz megváltoztatni sorsát. Az életünkre nem a körülöttünk lévő világon keresztül hatunk, hanem a saját belső struktúráinkon keresztül. Mindent, de mindent, ami az emberrel történik, saját belső állapota határozza meg. Ugyanakkor minden az emberrel történő dolog gyógyszert jelent a lelke számára. Az, amit betegségnek, vagy szerencsétlenségnek nevezünk, az ember mély jellembeli problémáinak és világnézetének az ő világszemléletének eredménye. Ezért az embernek a tisztulás kellemetlenségek, problémák, megaláztatások veszekedések formájában adatik meg. Ez a gyógyszer mindig keserű, de hatékony, és azért adatik, hogy az ember elgondolkodjon, és képes legyen megtalálni a helyes utat. Az ember általában elfelejti, hogy minden, ami földi, előbb utóbb lerombolódik; ami szellemi, az nem. Szergej Lázarev orosz gyógyító a «Karma diagnosztikája» könyvsorozatában a következőt írja: « Minden, ami a földön van, romba dől, és ennek megértése azt a képességet jelenti, hogy a támpontot nem a földi, anyagi dologra helyezzük, hanem az Istenszeretetre. Minden, ami földi, csak eszköz lehet, nem cél. Az ambíció alapja a Földön található, a Szeretet alapja –a Szellemi világban. A Szellemi törvények szerint szükséges, hogy az ember időnként ne érezze «finomnak» a földi dolgokat, hogy eszébe jusson a Szellemi világ, Isten». Fel kell ismerni, és el kell fogadni a dolgok már eredetileg adott rendjét: mindannyian a Szellemi világból testesülünk a Földre és a Szellemi világba távozunk el. De még a földi életünk időszakában is állandóan kapcsolatban vagyunk a Szellemi világgal, és a két világ egyesülésének közös közege: az ember belső világa, gondolataival, érzéseivel, emócióival.